1. Fejezet
Morgan Le Fay 2005.03.02. 11:35
Főszereplő: Perselus Piton
Perselus Piton némán állt az ablakban és a csillagokat fürkészte. Nem akart - és nem is tudott volna - a kis család szemébe nézni, még annak ellenére sem, hogy az ő arcát csuklya árnyékolta. A régi ház falai ugyan vastagok voltak, de tompán, távolian lehetett hallani mindent, ami a szomszéd szobában történt. Ideát a két kis Storan gyerek egymásba kapaszkodva kuporgott az ágyon, míg szüleik a székükhöz kötve némán hallgatták az átszűrődő zajokat. Melissa Storan lehajtott fejjel ült, halkan könnyezve a lányáért, John azonban olyan gyilkos tekintettel meredt az őket elválasztó falra, mintha a pillantásával akarta volna ledönteni azt, amiért távol tartja őt a lányától. - Lisbeth! - kiáltott fel az egyik kicsi, amikor a kétségbeesett sikoltozás felerősödött odaátról. - Lisbeth Lisbeth Lisbeth!!!! - Lizzie! - sírta a testvére is. - Hagyja békén őket! - feszült neki az őt tartó köteleknek John Storan, ahogy Perselus rá se nézve a gyerekek felé indult. - Maradjatok csendben - nézett le rájuk a csuklya árnyékából. - Egy pisszenést se halljak! Nem kellett kilátásba helyeznie semmiféle büntetést arra az esetre, ha mégis meg találnának szólalni, a testvérpár halálra váltan, egymásba kapaszkodva nézett fel rá, s kis szájukat egészen összeszorítva bólogattak, így Perselus még utoljára végigmérte őket, majd amikor megbizonyosodott, hogy még hüppögni sem mernek, visszament az ablakba. - Rohadékok - sziszegte John Storan, és ahogy Perselus megfordult, látta, hogy a kötelek pattanásig feszülnek a férfi testén, helyenként egészen belenyomódva a húsába. - Utolsó, aljas, rohadt, szemét... - John ne... - forfdult felé Melissa rettegve attól, amit ezek a szavak bármely halálfalóból kiválthattak volna. De Perselus csak állt, kezeit még mindig a párkányon nyugtatva és csak nézte a férfit, aki bár elnémult, őrült dühvel méregette őt. Perselus még mindig nem szólt egyetlen szót sem, és remélte, hogy ennyivel be is fejezték a dolgot, így visszafordult háttal a családnak. - Ha úgyis megölnek, tegyék meg most - szólalt meg ismét John, ám ezúttal a hangja remegett, szinte alig lehetett hallani. - Tegyék meg most, de ne csinálják ezt végig velünk...
|