Két fogás között Dumbledore bejelentette, hogy bojkottálják az iskolába bejutó újságokat, minden levelet a kézbesítés előtt átolvasnak és cenzúráznak. Ennek egyelőre semmi jelentősége nem volt. Túl közel volt még a nyári szünet, a gyerekek sokkal többet megéreztek és meghallottak a suttogva terjedő történetekből, mint kellett volna.

- Én nem emlékszem erre a figurára - tömte magába a tenyérnyi salátaleveket egy szeplős lány a Hollóhát asztalánál.
- Nem csoda! Abból az évfolyamból te csak Sirius Blackre emlékszel! - cukkolta a barátnője, és epedő pillantásokat imitált. Felnevettek.
- Mert te nem! - vágta rá a szeplős. - Jól van, na, tizenhárom éves voltam.
- Figyeljetek - hajolt át az asztal fölött egy kövér lány, - nem Pitont szívatták meg Sirryék az RBF vizsga után? - kérdezte mohó, felcsillanó szemmel.
- Mikor? - kérdezték érdeklődve. - Amikor pucéran fellógattak valakit a fára? Az? Megkérdezzem a bátyám?
- Ő volt - jelentette ki egy nagyképű, barna hajú fiú, aki egykedvűen vagdosta a bélszínt a tányérján. Az járt a fejében, hogy egy hét múlva szó nélkül lelép innen. Ha tudnák, mi van a bal karján! Majd szétvetette a tudat, hogy mit tett. Fogtok ti még velem találkozni - gondolta beteges gonoszsággal. Ave Piton! Alig várta, hogy felkeresse a vacsora után.
- Ő?! Szívás!
- Az! - helyeseltek.
- Égő, jaj, de nagyon égő!
- De kár, hogy nem láttam - mondta a kövér lány csámcsogva.
- Ugyan miért? - néztek rá a barátnői. - Mi látnivaló van rajta? Lenne néhány javaslatom, kit néznék meg pucéran... - Hangosan felkacagtak. Mindenki őket nézte, ők pedig a végzősök felsőbbrendűségével folytatták tovább.

A fiú, akit egy iskola szeme láttára szégyenített meg a híres négyes évekkel ezelőtt, akivel - ahogy ők mondták - az volt a baj, hogy egyáltalán élt, magába temetkezve, lassan evett a tanári asztalnál. A tányérjából sem nézett fel. Nem tudta, hogy épp arról a kínos esetről beszélnek. Nem mintha hiú ábrándjai lettek volna e tekintetben. Megaláztatásának történetét felettébb mulatságosnak találták mások is: a saját diáktársai, és azok is, akik vele együtt behódoltak a Sötét Nagyúrnak. Legenda lett, amin mindenki remekül szórakozott - őt kivéve.
- Fejjel lefelé legalább felállt a farkad, baszki - röfögte Avery nem olyan rég, miközben elvágta aznap esti áldozatának karcsú nyakát. Már nem dolgozott nyom nélkül, vérszemet kapott. Nem elégítették ki a pálcából kitörő halálos ítéletek, ő vért akart, fájdalmat és szenvedést a falakon, mindenhol. Névjegyet. A hóhérok hóhéra - ezt tetoválta a mellkasára.
- Mit számít, Piton? - próbálta lehűteni a vészjósló szemmel a pálcájához kapó hollófekete hajút egy másik társuk. - Idefigyelj, megkapod a szépséges Lily Evans Pottert, tálcán, öreg, tálcán! Kviddicsbajnok meg mozizhat!
A Potter házaspár neve előkelő helyet foglalt el a halállistán, amelyről aznap este újabb három nevet húztak ki. Finito. Mission completed. Ennyi az élet. Semennyi. A Nagyúr nem lesz hálátlan, a kopók és a sakálok üvöltve várják már az odavetett koloncot.
Piton kedvetlenül nyelte le az újabb falatot. A Nagyúr nem lesz hálátlan - visszhangzott a fejében úgy, mintha a nagyterem magas falai, az évszázados színes üvegablakok verték volna vissza a szavakat, amelyek kopogva hulltak alá, mint az idő előtt földre hulló diószemek.
- Mit csinált az elmúlt években? - kérdezte hirtelen a mellette ülő Bimba professzor, mielőtt átnyúlt Piton előtt a fokhagymás mártásért.
- Utazgattam - vágta rá röviden Piton. Tényleg úgy érezte magát, mint aki felszállt egy vonatra, a vonat azonban megállás nélkül továbbszáguldott minden állomáson. Úti célja ismeretlen - döfte a villáját egy krumpliba. A professzornő közben véget nem érő monológba kezdett arról, hogy amikor ő a férjével Franciaországban járt...
Nem érdekelte, mit fecseg összevissza. Elmerült a saját világában.
- Nem nősült meg? - hallott ismét egy kérdést.
- Nem - vágta rá élesen. Újabb monológ következett, hogy amikor a kis Lizzy Bright esküvője volt, de még nem említettem, hogy a hugrabugos akárki hozzáment...
"Akadna keresztbe a csont a torkodon" - kívánta Piton.
- ...nyugodjon meg, a magafajta félénk, zárkózott fiúk... - kezdte később Bimba.
Pitont rendkívül felingerelte, de visszafogta magát. Még hogy megnősülni? Ő soha nem fog megnősülni. Senkire sincs szüksége. Arra, amire egy nő való, megkapta eddig is. Személytelen használati tárgyak voltak, sírnak, vinnyognak, mindent jobban tudnak, és annyi eszük sincs, mint egy légynek. Már semmilyen érzelmet nem váltottak ki belőle, és türelme sem volt hozzájuk. Perselus Piton huszonkét éves korára ugyanolyan lett e tekintetben, mint a saját apja, akit gyerekként gyűlölt és megvetett mindazért, ahogy az anyjával - és a szemük láttára - más nőkkel bánt. Perselus Piton begombolta a nadrágját, ha végzett. Köd előttem, köd utánam. Merték csak ócsárolni, mertek csak követelőzni, a legkisebb lelkiismeret furdalás nélkül eljárt a keze. Pontosan úgy, ahogy egykor az apjáé, de nem volt tudatában ennek. Sosem hitte, hogy ez ilyen egyszerű és ilyen könnyen megy. Sosem tudta, hogy ez gyengeség. Az ellenkezőjét hitte.
Voldemort viszont pontosan látta. A fiú megaláztatásaiból, eltitkolt vágyaiból, jellemének defektjeiből, keserűségéből, és lelkének vadhajtásából égette a karjába, az alkar gyámoltalan, vékony, halvány bőrébe a Sötét Jegyet, a mindent látót, a tükröt és bilincset, a kitörölhetetlent, a köztük lévő uzsoraszerződést, a visszavonhatatlan és feltétel nélküli felajánlást. Piton azt hitte, most kezdődik; Voldemort tudta: bevégeztetett. Abban a pillanatban, ahogy legvégül a halálfej szájából kifutó gyilkos kígyó szemének pupilláját beütötte. Perselus nem ordított és nem sírt, pedig tizenéves volt csupán; megveszekedett daccal tűrt annak ellenére, hogy a Nagyúr - látva ezt - szánt szándékkal kegyetlenebbül marta az ő Jegyét, mint a többiekét.
"Elvettem az életed, és nem is tudod" - nevette ki magában a halálsápadt, nehezen lélegző fiút, és átlépett a földre rogyó, vékony testen. "Letéptem a nyers, zöld gyümölcsöt, mielőtt a nap tüzében emberré és férfivá értél volna, lenyestem a szárnyaid, mielőtt egyszer is kipróbáltad volna, milyen a szél szárnyán, szabadon repülni, és fogalmad sincs róla, te balga kis féreg."
Bevégeztetett. Nincs visszaút. A Nagyúr remekül szórakozott